10:42 van, és már megint tudom, hogy egyszerűen nem kezdek semmit az életemmel. Úgyhogy megint eldöntöttem, hogy ezen ideje változtatni. Azt tudni kell rólam, hogy ezt hetente minimum egyszer eldöntöm.

De ez most más lesz.

Persze mindig ezt mondom.

De most tényleg más, mert van egy blogom, és most itt fogadom meg, hogy hetente minimum hat nap foglalkozni fogok az Önmegvalósítás sztorival. Ha csak egy bekezdésnyit, akkor annyit, de valamennyit dolgozok rajta! Komolyan. Most teljesen komolyan. Kérlek, kövezzetek meg érte, ha mégsem! Vágjátok csak a képembe, hogyha nem dolgozok rajta, akkor tényleg nem lesz kész soha, én pedig soha semmit sem fogok elérni az életben.

Írhatok mást is, írhatok, amit csak akarok, csak Dorián vigyem már végig!

És minden egyes nap kanyarítok ide valami szösszenetet arról, hogy mégis mi a francra sikerült jutnom. Lehet, hogy praktikusabb lenne Facebook-ra, mert úgysem ódákat fogok zengeni, de az majd még közben kialakul. A lényeg az, hogy most beindítok valami jó kis emós lejátszási listát, és írok. Nem, nem ezt a hülye bejegyzést ragozom tovább, nem is egy újabb sztorihoz írok vázlatot, hanem Doriánnal foglalkozom.

Most.

Most már tényleg.