Örök ellenségeim az átvezetések... Van néhány rövid jelenet, amik tényleg tetszenek, de egyszerűen nem tudom őket benyomorítani sehová. A 11. fejezet pedig egyszerűen katasztrofális. Ültem rajta most vagy egy órát, és semmi. Talán előrébb kéne tenni, talán törölni mind az egy oldalt. Nem lenne nagy veszteség. De közben vannak benne jó mondatok! Ez például tetszik:

"A tízemeletes házak sora olyan, mint egy adventi kalendárium, csak éppen az év minden napjára jut egy kinyitni való ablakocska. Meglepően kevés ember gondol bele, hogy egy jobb távcsővel milyen tökéletesen be lehet látni a szemközti házból"

Most viszont el kell engednem ezt a 11. fejezetet.

 Nézzük, mi jön ez után. Ó, ezt a részt szeretem! El ne felejtsem megrendelni az Alexandrából Chuck Palahniuk-től a Túlélőt!

De elvagyok itt magamban. Mint általában mindig.