Újra nekiestem a sztori elejének, hátha onnan sikerül visszakaparnom az egészet.

Dorián fecseg, mondja, mondja, lelkesen mesél, egész bájos szerintem, sőt, még azt is megkockáztatnám, hogy szórakoztató... De szép lassan az egész elbeszélés szétcsúszik. Dorián csapong, lényeges dolgokat nem fejt ki, mást meg szájbarágósan magyaráz. Nem tudom mit kezdjek vele. Egyrészt úgy érezném hitelesnek, ha meghagynám a spontánságát, másrészt viszont... Szeretnék végre valami "irodalmilag" elfogadhatót összeeszkábálni. 

Rendben, nem ezen kéne szenvednem, amikor továbbra sincs meg a történet vége, de muszáj kicsit eltávolodnom a végétől, hátha egyszer végre előkerül.

Nem tudom kit áltatok, eddig egyetlen történetemnek sem lett meg a vége...

Pedig ha könyv lesz, kell egy utolsó mondat. Ezért: 

"Visszanyerte szabadságát. Valaki elbocsátotta, mint ahogy ő is elbocsátotta maga teremtette hősét."

- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Annyira, annyira magába bolondított ez A Mester és Margarita (khm, khm, Woland bolondított magába...). Őrült írók. Démonok. Sátán. Jézus. Minden ami kell, 425 oldalon keresztül. És vége.