(Nyomokban SPOILER-t tartalmaz!)

(Ha nem tudod, milyen sémára épül az összes Marvel film..)

A téma már az első trailerrel megvett. Olcsón kapható vagyok, hogyha tér-idő hajlítgatásról van szó és van benne Benedict Cumberbatch meg Tilda Swinton.

Nagyjából azt kaptam, amire számítottam: ínycsiklandozó téma és látvány, szomorúan Marvel kidolgozású történettel.

Nem tudom Hollywood hogy van vele, de én úgy érzem, hogy a Marvel szuperhősök csillagának szép lassan leáldozik. Szép és jó, hogy milyen óriási mozis multiverzumot kreáltak, de a filmek annyira egy kaptafára készülnek, hogy a Docotor Strange-dzsel pont az a legnagyobb baj, hogy egy hamisíthatatlan Marvel film. Tehát semmi tét. Ja, persze húde el fog pusztulni a Föld. Kackac.   

Úgyhogy kezdem a téma kivesézésével: imádom, imádom, imádom, el akarok menni Kamar-Taj-ba, hogy tanítson az Ancient One. Varázslat, a világ átprogramozása, mindent ide nekem! Ennek következtében pedig a szokásos „tanulós fázis” nagyon tetszett, és el is felejtettem, hogy egy Marvel filmen ülök. Aztán persze benyögték, hogy „mi olyanok vagyunk, mint az Avengers, csak persze azért másmilyenek”. Na kösz. Ez nem kellett volna. Ahogy véget ért Strange tanulása, a történet szépen rálépett a jól megszokott sémára, és semmi, de semmi újítás nem volt benne. Semmi csavar. Jöhet a kérdés, hogy Mit vársz, hiszen ez egy Marvel film? És ebben a tudatban is ültem be, de az elején mégis felcsillant a remény, hogyha már olyan témához nyúlnak, ahol az idegsebészet és a keleti tanok találkoznak egymással, abból kihoznak valami mélyebbet annál, hogy jön a gonosz és meg akarja szerezni a Földet. Bár nem is ezzel van a baj. Jöjjön csak a gonosz és akarja megszerezni a Földet! Szuper! Na de milyen gonosz… Mads Mikkelsen próbálkozott, igazán próbálkozott, de egyszerűen nem volt semmi más feladata, mint meresztgetni a glamrockos szemeit. Amik jól néztek ki, az tény. 

Benedict szívszerelmem, de a forgatókönyv olyan szinten semmi volt, hogy ezzel még ő sem tudott csodát tenni. Sherlockos utalások mindenhol, amiről ráadásul néha el sem lehet dönteni, hogy szándékos-e, poénnak szánták, a fangörlöknek, vagy minek? 

Tilda Swinton karakterében még úgy ahogy van tartalom, de azért azt sem vitték túlzásba. Mondjuk Tilda Swinton maga az Ancient One, ezen sem kellett túl sokat dolgozni.

A Kung-Fu Panda karakterei sokkal összetettebbek, mint a Doctor Strange karakterei, és ez nem vicc.

Amiért érdemes megnézni a filmet az egyértelműen a látvány, mert az tényleg lélegzetelállító, meg aki odáig van a végtelen számú dimenziók témáért, annak felkorbácsolja a kedélyeit a film, persze leginkább azzal, hogy MIÉRT NEM VOLTAK KÉPESEK BELŐLE TÖBBET KIHOZNI?
De legalább inspiráló volt, ez is valami… 

Meg azért kedvenc részeim is akadtak (spoiler!):
- Strange első „utazása”.
- A Tükörvilág, úgy, ahogy van.
- Az ídőhurok, amibe Dormammu-t kényszerítette Strange. Azért lássuk be elég király, hogy a végtelenségig hajlandó lett volna újra és újra kínhalált halni, hogy megmentse a Földet. De! Utána természetesen úgy tért vissza, mintha mi sem történt volna. Megint csak kössz. Lehetett volna egy „kis” probléma abból, hogy lelkileg, agyilag, létezésileg mennyire megterhelő lehet ennyiszer meghalni, de hát… ez egy Marvel film.

- A köpeny.