Ma nagyon-nagyon jól haladtam! Ilyenek a jó napok! Ráadásul szép lassan (talán már holnap) elérek az első rész végére, szóval összekapcsolhatom a második résszel. A nagy összekapcsolás igazából annyi, hogy egy doksiba rakom majd őket. 

A Mester és Margaritát olvasom és teljesen bele vagyok szerelmesedve, és nagyon mélyen érintett az a jelenet, amikor a Mester a tűzbe hajította a kéziratát... Igazából még csak a könyv 30%-ánál tartok, de már nagyon mélyen érint az egész könyv és egészen biztos vagyok benne, hogy ennek lesz valami hatása Doriánra is. Még fogalmam sincs, hogy milyen, de valami lesz, az biztos. 

Néha úgy érzem, félek ettől a szartól, amit írok. De nem ma.